Büntetőjogi kodifikációk alkonyán és hajnalán

Büntetőjogi kodifikációk alkonyán és hajnalán. A büntetőjogi felelősség aktuális kérdései

Formátumok: PDF, papírkönyv

szerző: Mészáros Ádám

A büntetőjogi felelősség anyagi jogi feltételei, kategóriái az elmúlt időszakig stabilnak voltak mondhatók. Mindemellett a Büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) hatálybalépését követő, szinte már követhetetlen számú módosítás következtében, ideértve az Alkotmánybíróság vonatkozó határozatait is, a Btk. koherenciája – főként a Különös részt illetően – az elmúlt évtizedek alatt megbomlott. Arra való tekintettel is, hogy a módosításokra többször eltérő kriminálpolitikai célok hatására került sor, szükségesnek tűnt egy új, tartalmában egységes, szakmailag megalapozott Büntető törvénykönyv megalkotása. Ennek érdekében 2001. március 14. napján kísérlet indult a teljes büntető anyagi jog újrakodifikálására: Dávid Ibolya akkori igazságügy-miniszer asszony Kodifikációs Bizottságot hívott össze, amelyben a büntetőjog kiemelkedő elméleti és gyakorlati szakemberei foglaltak helyet. Az elkövetkező bő fél évtized alatt rengeteg tanulmány, cikk jelent meg a büntetőjog kodifikációjával kapcsolatban. 2003-ban Wiener A. Imre, 2006-ban pedig Ligeti Katalin publikálta a Btk. Általános Részére vonatkozó, indokolással ellátott normaszöveg-tervezetét. 2007-ben az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM) készítette el az új Büntető törvénykönyv, illetőleg a Katonai büntető törvénykönyv tervezetét. Időközben a kormányzat feladta a teljes anyagi kódex megalkotásának koncepcióját, és már csak egy új Általános részben gondolkozott. 

Végül sem új Btk., sem új Általános rész nem született. A kodifikációs kudarcot a 2009. évi LXXX. törvény enyhítette.

Ezt követően – 2010-ben – új kormány került az ország élére, amely szintén napirendre tűzte az új Btk. megalkotását.

A kutatás azt a feladatot tűzte maga elé, hogy segítséget nyújtson az új Btk. alkotóinak abban, hogy dogmatikailag koherens normaszöveget alkossanak, legalább a büntetőjogi felelősség alapkategóriáit illetően. Ennek a feladatnak kétfajta eszközzel tud eleget tenni. Egyrészt, ha bemutatja és értékeli azokat a megoldási javaslatokat, amelyek az elmúlt 10 évben születtek. Ennek során alapvetően az igazságügyi tárca hivatalos tervezeteit, azoknak is a büntetőjogi felelősséget érintő rendelkezéseit (alapelvek, a bűncselekmény fogalma, stádi-umok, szándékosság/gondatlanság, elkövetők, felelősségi akadályrendszer) tekintem át. Utalásszerűen kérek ki csupán Wiener A. Imre és Ligeti Katalin „nem hivatalos” művére. Másrészt, ha külön résztanulmányokat szentel a büntetőjogi felelősség egyes problematikus területeinek, felfedi és áttekinti azokat, illetőleg értékeli az azokkal kapcsolatos álláspontokat, és nem nélkülözi egyfajta megoldási javaslat nyújtását sem. A főbb területek ezzel kapcsolatban a bűncselekmény fogalma, a társadalomra veszélyesség kategóriája, a büntetőjogi felelősségre vonás akadályrendszere, a jogos védelem és a megelőző jogos védelem, illetve az elkövetők.

A vizsgálat főbb szempontjai az említett két célkitűzés tekintetében valamelyest eltérőek. A tervezetek értékelése során azt kell szem előtt tartani, hogy a tervezett rendelkezések megfelelnek-e az alkotmányos elveknek, a büntetőjog, illetve a jogalkotás szakmai követelményeinek. Az alkotmányos elvek tekintetében kiemelendő a normák pontos és egyértelmű meghatározása, a normavilágosság, ami egyrészt azt a követelményt támasztja, hogy az új törvény az állampolgá-rok számára közérthetően rögzítse a büntetőjogi tilalmakat, másrészt pedig azt, hogy azok mind az állampolgárok, mind a jogalkalmazók számára egyértelműek, és felismerhetően értelmezhetőek legyenek. A büntetőjog szakmai követelményei közül a hazai büntetőjog-alkotás és -alkalmazás 130 éves hagyományait, a modern büntetőjogi elveknek való megfelelést, a rendelkezések alkalmazhatóságát kell kiemelni. Végül az sem maradhat figyelmen kívül, hogy a büntetőjogi normák olyan formában kerüljenek rögzítésre, amely megfelel a jogszabályszerkesztés technikai követelményeinek, különös tekintettel az érthetőség, adekvátság, határozottság és a koherencia szempontjaira.

A tanulmányok alapvetően a büntetőjogi dogmatika módszerét követik, ez a hatályos jogszabályok értelmezése, a jogösszehasonlítás és a vonatkozó bírói gyakorlat összevetése által a rendelkezések kritikai vizsgálatát jelenti.